Kunc Adolf (Sál (Hegyhátsál), 1841. december 18. – Keszthely, 1905. szeptember 5.) polihisztor volt: matematikus, fizikus, csillagász, meteorológus, nyelvész, történész, elméleti és kísérletező tudós. Tanulmányait a keszthelyi algimnáziumban kezdte, majd Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban folytatta. Érettségi után tanári (1867) és bölcseletdoktori (1869) oklevelet szerzett a pesti Tudományegyetemen. Tanárai között találjuk Jedlik Ányost és Petzval Ottót. Jedlik Ányos a következő minősítést írta róla:

"Kitűnő szorgalommal és előmenetellel végezte tanulmányait, a gyakorlatok elvégzésében nagyon szorgalmas volt"

A Szent Norbert rend tagjaként 1863-tól egykori szombathelyi iskolájának, a szombathelyi premontrei főgimnáziumnak a tanára, majd 1875-től 1884-ig igazgatója lett. A csornai premontrei kanonokrend prépostjaként a szombathelyi és keszthelyi iskolák felügyelője volt. Az Ő nevéhez fűződik 1892-ben a keszthelyi Premontrei Algimnázium Főgimnáziummá való kiépítése. A mennyiségtan, vegytan és természettan tanáraként országszerte híres fizikai szertárat hozott létre, amit folyamatosan bővített, fejlesztett, sokat tett a Jedlik-féle kísérletező szemlélet elterjesztéséért. Saját tudományos felfedezései nem voltak, de aktívan bekapcsolódott a kor tudományos életébe. Diákjával, Gothard Jenővel végzett Foucault-féle ingakísérlete a Föld forgásának szemléletes bizonyítására és telefonkísérletei a magyar és nemzetközi tudománytörténetben voltak jelentősek. Az 1880. évi vándorgyűlésen mutatták be Szombathely és Herény közötti telefonkapcsolat létrehozását a Gothard-testvérek közreműködésével. Tevékenyen részt vett Vas vármegye és Szombathely közéletében. 1884-ben a Szombathelyi kerület országgyűlési képviselőjének választották. Még ebben az évben a csornai premontrei kanonok rendjének főpapjává nevezi ki. Támogatásával 1893-ban épült fel a rend gimnáziumának épülete. Élete utolsó éveit Türjén töltötte.